Szavazni 2011. február 10 – május 10. között lehet
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-óta választja meg az év madarát. 2012-re három faj társadalmi összefogású védelme merült fel. Arról, hogy melyik legyen a következő év madara, melyikről szeretnének többet hallani, többet megtudni, melyikért szeretnének többet tenni az emberek, az ország lakossága dönthet. A május 10-ig tartó szavazás végén a legtöbb voksot kapott faj elnyeri a 2012. év madara címet és az MME ez alapján indítja el a jövő évi kampány előkészítését. Ismerkedjen meg a három fajjal, majd szavazzon Ön is!
Miért pont ezek a fajok?
Az MME fajvédelmi tevékenységét több lépcsőben szervezi. Kiemelt fajvédelmi munkacsoportunk a Ragadozómadár-védelmi Szakosztály több száz aktivistájával együttműködve – civil szervezetként korlátozott forrásaink miatt – a majd’ száz kedvezőtlen védelmi helyzetű fajbó a legveszélyeztetettebbekkel tud kiemelten foglalkozni. Főállású munkatársaink koordinálják vagy segítik a parlagi sas, a kerecsensólyom, a kék vércse, a túzok és a rákosi vipera országos védelmét. Ezekhez kapcsolódva is foglalkozunk az országos madár állományfelmérésekkel, a madárgyűrűzés és vonuláskutatással, az elektromos hálózat madárvédelmi vonatkozásaival és a madár mérgezések elleni küzdelemmel.
A Madárbarát kert program a mindennapi madárvédelem körébe tartozó, lakossági összefogással védendő, alapvetően a nem fokozottan védett fajokkal foglalkozik – szerencsére ide tatozik Magyarország madarainak túlnyomó többsége.Az Év madara program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok különösen fontos szerepe és reális esélye van, vagy olyan létező érdekütközésekre, konfliktusokra hívja el a figyelmet, melyek csak a problémát feloldani szándékozó kommunikációval oldhatók meg. Az év madarának csak olyan fajt választunk, csak olyan fajt választhatunk, melynek folyamatos, tehát nem egy évig tartó védelmében egyesületünk tevőlegesen részt is vesz. Reméljük, a most választható három fajról összeállított rövid ismertetőt elolvasva, átgondolva szavazatuk leadásával sokan foglalnak állást arról, hogy – Melyik legyen a 2012. év madara?
Egerészölyv
Leggyakoribb ragadozómadarunk, a sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Nevét arról kapta, hogy előszeretettel vadászik egerekre és más rágcsálókra. Mivel táplálékforrása egész évben a rendelkezésére áll, hazánkban állandó madár, sőt állománya télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányokkal is. Az egerészölyveket gyakran látni forgalmasabb utak, autópályák mellett a szalagkorlátokon, vadkerítések tartóoszlopain ülni, hogy a kezelt gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. A hazai egerészölyv populációra jelenleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés és a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám jelentik a legnagyobb veszélyt, melyek következtében az elmúlt években ölyvek ezrei pusztultak el. További veszélyforrást jelenthet a faj állománystabilitására nézve az a téves információkon alapuló törekvés, amely az ölyvek „túlszaporodására” és „károkozására” hivatkozva újra vadászhatóvá kívánja tenni a madarat.
Vörös vércse
A vörös vércse szintén gyakori ragadozómadarunk, amely a mezőgazdasági területek mellett számos városunkban, így Budapesten is szép számban költ. Hasonlóan rokonához, a kék vércséhez (a 2009-es év madarához) nem épít fészket, hanem más madarak, főleg a szarka és a dolmányos varjú nem használt fészkét foglalja el. Előszeretettel használja a kihelyezett mesterséges költőládákat is, amelyek segítségével olyan élőhelyekre is sikeresen visszatelepíthető, ahol a költőhelyek hiánya miatt megritkult. Elsősorban rágcsálókkal, főleg mezei pocokkal táplálkozik, de gyakran zsákmányol gyíkokat, kisebb termetű madarakat, és nagyobb termetű rovarokat is. A vörös vércsére a legnagyobb veszélyt szintén a középfeszültségű szabad légvezetékek jelentik, mivel a tartóoszlopokra rendszeresen felszálló madarak gyakran válnak áramütés áldozatává. Az MME által a korábbi években végzett felmérések szerint az így elpusztult madarak 15%-a volt vörös vércse. A szervezet az elmúlt években sokat dolgozott az áramütött madarak számának csökkentésérét, azonban a probléma még mindig jelentős. Ezért kampányunkkal ezen probléma fontosságára is szeretnénk a figyelmet felhívni.
Fekete rigó
Leggyakoribb rigónk az öreg hímek koromfekete színéről kapta a nevét, a tojók egész életükben, a fészket elhagyó mindkét nemhez tartozó fiatalok néhány hónapon keresztül olajbarna színűek. Ezek a madarak az 1900-as évek elején kezdtek el a településeinkre költözni, melynek köszönhetően a legnagyobb városainkban is általánossá váltak Magyarországon. A táplálékban és fészkelőhelyben gazdag, ugyanakkor a szárnyas ragadozóiban szegény városi környezetben a természetesnél nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, az erdőszéli bokros területekre jellemző hektáronkénti 0,5-3 pár helyett ennek többszöröse is lehet az állomány. Annak ellenére, hogy az éves országos állományfelmérések adatai alapján a fekete rigó hazai állománya stabil, nem csökken, sokan úgy érzik, hogy “kevesebb a rigó a városokban”.
Forrás: MME – Lakossági szavazás a 2012. év madaráról – döntsönl Ön!.
RSS
